A városrész
Kertváros a vasúton túl.
Csendes utcák, nagyobb kertek, iskola a sarokban. A belváros zaja ide már nem ér el — csak a vonat sípja.
Ha valaki Orosházán azt mondja, hogy „kimegyek a Szőlőbe”, nem dűlőre gondol. Hazamegy. A síneken túl nőtt ez a városrész: előbb kadarka, aztán szerszámos házikók, aztán utcák, végül iskola, óvoda, körút. A településrendezési leírás szárazon fogalmaz — vasút, belterülethatár, 47-es elkerülő —, de aki itt nőtt fel, a zebrát, a körúti patikát és az Avar utcai boltot látja maga előtt.
Beljebb kertvárosias a telek, a Szőlő körúton kívül falusias, nagytelkes. Kevesebb a bolt, mint a belvárosban, több a kert. A 0–14 évesek aránya itt az egyik legmagasabb a városban, a nyugdíjasoké is. Van iskolája, két óvodája. A vasút mellett tüzép, temető, a Mátrai Stadion és a Mikolay kert. Nem látványosság. Otthon.
A nevét a szőlőskertekről kapta, és a papírokon sokáig nem egyformán írták. Szőlőváros, Szőlő városrész, Szőlők, Szöllők, Szőlőköz, Szőllőkőzi — ugyanaz a hely. 1930-ban még Szőlő 76-ot írtak a borítékra. 1937-ben kaptak utcanevet a tanyasorok. Az Iglói út a Huba utca folytatása, a felvidéki Iglóról. Aki a felüljárón átjön, már a Szőlőben van.
Papp Róbert, aki itt lakik, egyszer azt mondta: „Szőlőváros jelenti a nagybetűs otthont.” Ezt a mondatot nem kell magyarázni. Elég végigmenni a körúton egy nyári estén, amikor a kertekből kiülnek az emberek, és a gyerekek még az iskolaudvar felé szaladnak.